Még Mindig Karácsony

Nálam még mindig karácsony van, vagy legalábbis átvitt értelemben, mert most fejeztem be Leiner Laurától a Mindig karácsonyt. Amikor még csak felröppent a hír, hogy érkezik Laura új szerzeménye, már akkor biztos voltam benne, hogy a gyűjteményemben szeretném látni. Majd mikor információ morzsaként megkaptuk a borítót, magával ragadott a könyv. Hatalmas karácsony rajongó vagyok, december elsejétől már a ház/szobám minden szegletében felfedezhetsz egy-egy ünnepi díszt, khm, ahogy pedig halad a hónap egyre többet. Szokták mondani, hogy mindenkinek van egy olyan ismerőse, akinél már novemberben karácsonyi zenék szólnak, háát esetünkben én lennék az a barát. Hahah. Aztán végül kijött a könyvhöz tartozó fülszöveg, amit elemezgetve olvastam el, hogy vajon mi lesz majd a csavar, hiszen Laura könyveiről köztudott, hogy van bennük csavar. 

Adott három tök különböző lány, akik véletlenül pont egymás mögött állnak a december 23-ai őrültek házában, ami esetünkben az ünnep előtti pláza, amikor is a mozgólépcső, amin épp "utaznak" megáll egy új YouTube trend miatt, ami annyiból áll, hogy pár idióta rácsap a megállító gombra és levideózza mi történik. Egyrészt felháborító, másrészt, így fiatal fejjel, azért valljuk be egy kicsit menő is na.
 
Tehát úgy gondoltam, majd olvasás közben lesz egy kedvencem a három lány közül. Ezt tartottam is. Aha, az első részig még sima ügy volt. Elkönyveltem már az elején, hogy Anna lesz a favoritom és kész. Merthogy ő aranyos, hétköznapi, lehet vele azonosulni, és még a szerelmi élete is olyan kis katyvasz, amilyen anno az enyém volt. Imádtam Annát.
Kb ekkor tájt már jócskán spoilerezgettek a Laurás Facebook csoportban, szóval csak kapkodtam a fejem, hogy ki az a Kristóf? Patrik? Marci? De végül inkább legyintettem, amolyan "majd úgyis kiderül" mondattal, és amikor időm engedte haladtam a könyvvel. És milyen jól tettem!

Ugye mondtam, hogy úgy volt, Anna a kedvencem?! Hah, na igen. Ez Lucánál rögtön meg is dőlt. Luca egy szorgalmas, kedves, de kissé begubózott lány, akit (huh remélem nem nagy spoiler) nem vettek fel oda ahová szerette volna, lecsúszott róla a felvételin. Ekkor nagyot dobbant a szívem, és kicsit oldalra kellett tennem a könyvet. Úristen nem vagyok egyedüüüül!! {Ezt megtaláljátok egy korábbi bejegyzésemben, "Az élet változásai" címmel" /zárójel a zárójelben, ez milyen menő kis ön promó volt azért na/} Amikor végre kiörömködtem magam, vártam, hogy mi lesz a sorsa új kedvenc és kedves lánykámnak.

Aztán a felénél elkezdtem gondolkodni, hol is vannak azok az ígért összekötő szálak?! De arra sem kellett sokat várnom. Utána folyton a kis kapcsokat kerestem a sztorik között.

Majd jött Bogi. Csak olvastam és olvastam, és annyira kis naiv és irányítható lánynak tűnt, akin mindenki csak átgázol, hogy picit megnyugodtam, hiszen azért 3 kedvence csak nem lehet egy könyvből az embernek...De mint eddig is, most is rosszul mértem fel a szereplőt. Magamra ismertem benne. Régen én is naiv és manipulálható voltam. Mindent elvállaltam más helyett és végül majdnem bele is rokkantam. Erre a hasonlóságra csak akkor kezdtem el rájönni, mikor feltűnt a színen Kristóf, aki megtestesítette a szerelmem. Mármint a párommal is évekig kerülgettük egymást, mire végre mertünk lépni. Majd vissza pörgettem miket is olvastam Bogiról, és rájöttem, hogy lehetetlen köztük választani. Olyan különbözőek és érdekesek, hogy mindegyik lányban találtam magammal közös pontot, és a könyv végére, szinte lélekben már barátnőimnek is fogadtam őket.


Basszus, csak most nézem mennyit ömlengtem itt a könyvről meg minden. Ha egy rövid kis ismertetőre számítottál ki kell ábrándítsalak, amit szeretek, arról nem tudok röviden írni. Sorry. Végül egy saját képpel zárnám a kis eszme futtatásomat. Hát ennyi voltam mára. Bye.

- Ms. A.