Keresés

2020. február 15., szombat

Még Mindig Karácsony

Nálam még mindig karácsony van, vagy legalábbis átvitt értelemben, mert most fejeztem be Leiner Laurától a Mindig karácsonyt. Amikor még csak felröppent a hír, hogy érkezik Laura új szerzeménye, már akkor biztos voltam benne, hogy a gyűjteményemben szeretném látni. Majd mikor információ morzsaként megkaptuk a borítót, magával ragadott a könyv. Hatalmas karácsony rajongó vagyok, december elsejétől már a ház/szobám minden szegletében felfedezhetsz egy-egy ünnepi díszt, khm, ahogy pedig halad a hónap egyre többet. Szokták mondani, hogy mindenkinek van egy olyan ismerőse, akinél már novemberben karácsonyi zenék szólnak, háát esetünkben én lennék az a barát. Hahah. Aztán végül kijött a könyvhöz tartozó fülszöveg, amit elemezgetve olvastam el, hogy vajon mi lesz majd a csavar, hiszen Laura könyveiről köztudott, hogy van bennük csavar. 

Adott három tök különböző lány, akik véletlenül pont egymás mögött állnak a december 23-ai őrültek házában, ami esetünkben az ünnep előtti pláza, amikor is a mozgólépcső, amin épp "utaznak" megáll egy új YouTube trend miatt, ami annyiból áll, hogy pár idióta rácsap a megállító gombra és levideózza mi történik. Egyrészt felháborító, másrészt, így fiatal fejjel, azért valljuk be egy kicsit menő is na.
 

Tehát úgy gondoltam, majd olvasás közben lesz egy kedvencem a három lány közül. Ezt tartottam is. Aha, az első részig még sima ügy volt. Elkönyveltem már az elején, hogy Anna lesz a favoritom és kész. Merthogy ő aranyos, hétköznapi, lehet vele azonosulni, és még a szerelmi élete is olyan kis katyvasz, amilyen anno az enyém volt. Imádtam Annát.
Kb ekkor tájt már jócskán spoilerezgettek a Laurás Facebook csoportban, szóval csak kapkodtam a fejem, hogy ki az a Kristóf? Patrik? Marci? De végül inkább legyintettem, amolyan "majd úgyis kiderül" mondattal, és amikor időm engedte haladtam a könyvvel. És milyen jól tettem!

Ugye mondtam, hogy úgy volt, Anna a kedvencem?! Hah, na igen. Ez Lucánál rögtön meg is dőlt. Luca egy szorgalmas, kedves, de kissé begubózott lány, akit (huh remélem nem nagy spoiler) nem vettek fel oda ahová szerette volna, lecsúszott róla a felvételin. Ekkor nagyot dobbant a szívem, és kicsit oldalra kellett tennem a könyvet. Úristen nem vagyok egyedüüüül!! {Ezt megtaláljátok egy korábbi bejegyzésemben, "Az élet változásai" címmel" /zárójel a zárójelben, ez milyen menő kis ön promó volt azért na/} Amikor végre kiörömködtem magam, vártam, hogy mi lesz a sorsa új kedvenc és kedves lánykámnak.


Aztán a felénél elkezdtem gondolkodni, hol is vannak azok az ígért összekötő szálak?! De arra sem kellett sokat várnom. Utána folyton a kis kapcsokat kerestem a sztorik között.

Majd jött Bogi. Csak olvastam és olvastam, és annyira kis naiv és irányítható lánynak tűnt, akin mindenki csak átgázol, hogy picit megnyugodtam, hiszen azért 3 kedvence csak nem lehet egy könyvből az embernek...De mint eddig is, most is rosszul mértem fel a szereplőt. Magamra ismertem benne. Régen én is naiv és manipulálható voltam. Mindent elvállaltam más helyett és végül majdnem bele is rokkantam. Erre a hasonlóságra csak akkor kezdtem el rájönni, mikor feltűnt a színen Kristóf, aki megtestesítette a szerelmem. Mármint a párommal is évekig kerülgettük egymást, mire végre mertünk lépni. Majd vissza pörgettem miket is olvastam Bogiról, és rájöttem, hogy lehetetlen köztük választani. Olyan különbözőek és érdekesek, hogy mindegyik lányban találtam magammal közös pontot, és a könyv végére, szinte lélekben már barátnőimnek is fogadtam őket.



Basszus, csak most nézem mennyit ömlengtem itt a könyvről meg minden. Ha egy rövid kis ismertetőre számítottál ki kell ábrándítsalak, amit szeretek, arról nem tudok röviden írni. Sorry. Végül egy saját képpel zárnám a kis eszme futtatásomat. Hát ennyi voltam mára. Bye.

- Ms. A.




Érezted már úgy?

Érezted már úgy, hogy fizikailag képtelen vagy elaludni? És csak nézted a lassan múló perceket? Mert a tömérdek aznapra szánt teendődből nem igazán sikerült véghez vinned a dolgokat? Max pár, ha sikerült, az is csak részben, vagy csak nagyjából. Úgy érezted a napod nem volt elég hasznos? Hogy alig csináltál valamit? Közben pedig mégis eltelt a nap? Elzúgott a füled mellett...A legszomorúbb, mikor nem tudod eldönteni, hogy saját hibádból, vagy önhibádon kívül lett ez a nap végeredménye. Mármint, el van mosogatva, haladtál a tanulással, de még sincs benned az az elégedettség érzés?
 Igen. Magamról beszéltem. Bocsi. De hatalmas pacsi, ha magadra ismertél közben. Hidd el, veled vagyok. De ha csak együtt érzel, mert cuki és empatikus vagy, akkor meg csak simán köszi. Elhiheted, hogy így ismeretlenül is tök sokat jelent. A tény, hogy nem vagyok egyedül. Tudom, tudom, van kis milliárd ember...de a soraimat mégiscsak TE olvasod. Köszönöm.

Szóval jelenleg kissé haszontalannak érzem magam. Korán kell kelnem holnap, de az alvás e pillanatban hawaii messzeségekbe emelkedik. Már-már talán mégis kezdem hallani a közeledő kis szellőjét...de áh...nincs olyan szerencsém...még messze jár.
Tehetetlennek, haszontalannak érzem magam, pedig fel tudnék sorolni legalább 15 dolgot, amit ma megcsináltam. Mégis ezzel szemben, ott a hosszú lista, melyet "teendők" címmel kitűztem magam elé, és amin pár elem talán már hónapok óta szerepel. Mert olyan lendülettel vettem célba, hogy kb még vissza dobott, egy amolyan "ezt még próbálgasd kislány" pofonnal az élet. Az a lendület nem volt elég hozzá, sőt inkább mondjuk úgy, hogy túl sokat vártam el magamtól egyszerre.
Talán most is ez a baj. Talán túlhajszolom magam, és mindent meg akarok oldani. Aztán ha csak a fele sikerül, hát persze, hogy szomorú leszek. Meglehet. Majd mikor mindezt, amit eddig olvastál, letisztáztam magamban, kiírtam magamból, lezártam a laptopom, olvastam egy fejezetet az aktuális könyvemből, franc tudja mennyit harcoltam a gondolataimmal, végre győzött az álom. Jó éjt.
- Ms. A.

2020. január 14., kedd

Hangulatírás


Igen. Direkt írtam egybe. Amikor rossz kedvem van, írnom kell, mindegy mit, csak írnom. A baj csak az, hogy ezt mostanság elfelejtettem, elég rendesen, mert akármilyen badarságnak is hangzik, ez engem megnyugtat, jót tesz a lelkemnek. Ha van mellettem valaki, persze könnyen megy, de nem lehetnek mellettem mindig, és ez az utolsó mentsváram. Csak valahogy megfeledkeztem róla. Ezentúl igyekszem észben tartani, és talán kevesebb könny áztatná arcomat, mert valószínűleg nem erre gondolnak a reklámban, amikor a bőrünk hidratálásáról beszélnek… 

Ilyenkor nem tudok elaludni…hogyan is fogalmazzak, hogy érthető legyen…talán úgy, hogy nehéz a lelkem. Talán értitek. Ezt nem tudod kikapcsolni, ez nem ilyen. Valahogyan túl kell lendülni rajta, ami ha egy játékról lenne szó, igencsak a hard kategóriát súrolná. Na, nekem ilyen sokat jelent az írás. Nem verseket, azokból csak humorosat tudok, maximum pár barátnak tudok segíteni, hogy egy vers jobban átadja az érzelmeket, valahogy én magam nem igazán vagyok az a versíró típus, de talán nem is akkora baj az. Elkezdtem két könyvet is, amelyek tök aranyosan pihennek a laptopom tárhelyén, amíg egy szép napon új ihlettől vezérelten megkeresem őket, és rájuk zúdítom az ötleteim, betűk formájában. Leginkább novellát szokta’.. , sőt talán nem is lehet őket annak nevezni. Ha egy könyvben lennénk, most kötőjelben íródna az érzelmi instrukció, miszerint a főhős elharapja mondandóját, és végül szomorúan máshogy fejezi be azt. De ez én vagyok. Az én lelkem. Nem egy könyv. Bár sokan így gondolják, de ebbe most ne menjünk bele, arra majd még ráérünk. Tehát én úgy hívom őket, hogy szösszenet. Az én írásaim. A büszkeségeim. Ezek lehetnek frappánsan megírt élménybeszámolók, az érzéseim, eltitkolt gondolataim, egy hagyomány, vagy éppen bármi, amit kellő energiát ráfordítva, sajátomként írok meg, mert szeretném papírra, jelen esetben pedig képernyőre vetni. Most mivel, máris könnyebbnek érzem a lelkem, megkeresem a legpuhább párnám, és nyugovóra térek. Köszönöm, hogy elolvastad, jót tettél velem. Jó éjt.
- Ms. A.

2018. december 18., kedd

Amikor a legnagyobb szívfájdalmad szembe jön veled

Mindenkinek az életében vannak hosszabb, rövidebb, lazább, komolyabb, kevésbé vagy nagyon fájdalmas kapcsolatok. Néha egy lazának tűnő után nehezebb tovább lépni, mint amiről azt hittük komoly. Van, hogy egy hosszabb kapcsolat után évekig szingli az ember, vagy talán rögtön beleugrik egy új románcba. Mindenki más és más, ezáltal minden kapcsolat is más. Ahogy nincs két egyforma ember, úgy párkapcsolat sem. Tudjátok miért?

Mert már az előzőben tapasztaltál. És a tapasztalat egyfajta hatalom. Hogy miért?

Mert ami fájt, azt megelőzöd, kerülöd a fájdalmas pontokat, és így véded magad, és a szíved egy újabb kíntól. Akik már a 20-as éveikben járnak valószínűleg szenvedtek már borzasztó szívfájdalomtól, amit egy nagy szerelmi csalódás okozott.
Nem akarok senkit beskatulyázni, de 15 évnél fiatalabbak még nem tudják mi az igazi kín a szívnek. Ha mégis úgy gondolod egy szakítás után, hogy itt a vég, még nem éltél át igazi, megrázó, szerelmi csalódást.
Mert az nem rögtön jön ki, nem támad azonnal.

Hanem csak szépen. Lassan.

Az beivódik a tudatodba. Ott lesz a leghátsó kis zugában a szívednek, és onnan nem űzöd ki soha már. Ha még nem volt ilyen "élményed" és talán azt kérdeznéd fájni fog?

IGEN. Fájni fog. Tudom, hogy fáj. De így kell lennie. Tudod miért?

Mert így fejlődsz.
A gyermeki naivitás elmúlik, és tisztábban látod magát a szerelmet.
Hogy nem bízhatsz azonnal, azt ki kell érdemelni.
Nem mehetsz bele ész nélkül mindenbe, mert fájni fog.
Elővigyázatosabb leszel, jobb emberismerő.
De nem csak másokat látsz reálisabban, hanem magadat is. Erőssé tesz.

ERŐSEBBÉ tesz. Felnőtté válsz általa.

Később lehet, hogy lesz egy csodálatos párotok, akiben megtaláljátok az Igazit.
DE őt, azt az ŐT nem törli ki senki a szívedből. Mert akkora űrt hagyott maga után, akkora fekete lyukat, hogy az mindig fájni fog. Nem érzel már semmit, ha eszedbe jut, ha meghallod a nevét, HA SZEMBE JÖN VELED, csak a mélységes fájdalmat, amit hagyott maga után.
De ez jó, mert ÉPÍT.
A fájdalom darabjaival egy erősebb éned jön létre, mely már tapasztalt jót és rosszat, és már tudja mire számítson. Többé már nem naiv. Sőt, az tud Igazán, teljes Szívéből és Lelkéből szeretni, akit bántottak már meg. Úgy igazán. Mélyen.

Tehát sírjatok, ha kell, adjátok ki magatokból, mert a mélypont után felfelé visz az út.

Ami pedig a legfontosabb, Szeressetek Teljes Szívből, mert megéri, bármi is az ára.

Ui.: Szeretlek Kincsem ❤

- Ms. A.

2018. november 25., vasárnap

Örökkön-örökké, avagy Hamupipőke sztori Kelly Oram féle LOL módra

Jesszus atya Úr Isten! Ez valami észbontó volt! Azta mindenit. Bocsi, de még mindig a hatása alatt vagyok. Hű. Azt hiszem Új sztori került az abszolút TOP3-as listámra!

Basszus, annyira kész vagyok, hogy még nem is mondtam miről is van szó. Hupsz.

Tehát, a legtöbben halottak már a LOL könyvekről, bár szerintem az egész LOL sorozat egy külön bejegyzést fog kiérdemelni, úgy érzem. Tehát ezek a besorolású könyvek általában romantikus kimenetelűek, és leginkább tiniknek van címezve, legtöbbször tanulsággal, ami persze könyvenként változó.


Jelenleg Kelly Oram Cinder és Ella reményeim szerint trilógiájáról van szó (bár csak 2 könyvről tudok, atya ég de örülnék egy 3.-nak), abból is konkrétan a 2. részről. Az első rész címe Cinder és Ella, a másodiké pedig Örökkön-örökké.
A történet lényege, hogy Ellamara Rodriguez, a kissé spanyolos beütésű főszereplő lány, balesetet szenved, aminek következtében elveszti édesanyját, és testének 70%-a sérültté válik, amely eléggé megnehezíti az életét, főleg, hogy 10 éve nem látott apjához kerül, és annak új családjához.

Képzelhetitek, mekkora szívás lehet, és ez még nem is igazi kifejezés arra, amiket Ellának kell átélnie. A kiközösítés, a bántások, a lelki és fizikai fájdalmak, amelyek miatt mentálisan az összeomlás szélén áll, kb folyton.
Ebből a szinte pokolból egy valaki van, aki felhúzza, és a szakadék peremén tartja biztonságban, az internetes levelező partnere, Cinder, aki valójában Brian Oliver, egy hollywoody csillag. De ami a legviccesebb és egyben legromantikusabb, hogy sosem találkoztak, mégis egymásba szerettek.

Az első könyvben végig követhettük, ahogy kezd megbarátkozni az újdonsült családjával Ella, és egyre közelebb kerül Cinderhez. Majd amikor érdekes egybeeséseknek köszönhetően végre találkoznak, minden megváltozik, hiszen az online kapcsolat mögött megbúvó titkok, a ki nem mondott dolgok, hirtelen felszínre kerülnek. Ellát megrémíti a sztárvilág, és inkább visszavonul pihenni, távol mindentől és mindenkitől. Majd a szerelem mégis győz, és minden nehézség ellenére, ami rájuk vár, ha a közös utat választják, mégis egymás mellett döntenek.

Ez a könyv, a Cinder és Ella, nem dobogtatta meg úgy a szívem, bár nagyon tetszett és mivel múltam szerint azonosulni tudtam Ellával, így nem volt közömbös számomra, nem egy szimpla romantikus regény, az biztos, annál sokkal mélyebb és összetettebb, ezúton is gratula a szerzőnek.

Majd mikor megtudtam, hogy érkezik a 2. rész, teljesen be voltam zsongva, de azért tartottam is tőle, hiszen általában a filmeknél is az első szuper, aztán a másodikban már nem tudnak olyat mutatni.
Na ezt Kelly igazán megcáfolta. De még hogy!

Őszintén, már tavasz óta halogattam, hogy elolvassam az Örökkön-örökké részt, mert kissé tartottam attól, hogy csalódni fogok. Nem így lett. De úgy akartam elolvasni, hogy előtte újra olvasom az 1. részt, hogy friss legyen az élmény, és értsem az esetleges utalásokat is. Majd most ősszel, mikor végre megint lett időm olvasni, jöhettek a romantikus regények.

Hihetetlenül pozitív élmény volt! Nemhogy csalódtam volna benne, még az elsőt is felülmúlta!

Ahogy fel voltak építve a szereplők, a jelenetek, a jellemfejlődések, amiken átment egy-egy szereplő, a váltások, a fordulatok, ahogy egy-egy helyzetet megoldott az írónő. Csodálatos. Imádtam.

Vastagabb is volt, mint az előző, bár ennyi esemény kevesebb oldalon nem okozott volna ilyen hatást, az biztos, sőt, én még olvastam volna a kifejlett sztorit még, úgy pár száz oldal erejéig.
Ella és Brian kapcsolata olyan ösztönzően hatott rám, hogy elkezdtem még jobban dolgozni a céljaim elérése érdekében, és lettek új, kicsit nagyobb céljaim is, hiszen rájöttem, hogy nem muszáj mindig normálban gondolkodni, merjünk nagyot álmodni, szerintem megéri.

- Ms. A.




2018. november 20., kedd

Az élet változásai

Ahogy ma végig gondoltam az utóbbi hónapokat, sajnos rá kellett jönnöm, régen írtam már.
Változtam. De az életben minden változik. Ti is. Én is.
Voltak céljaim. DE most is vannak, csak hát kissé átértékelve, átfogalmazva, átalakulva.
Volt amit elvetettem, de került a céljaim listájára új "menüpont" is. Igen, a céljaimról listát vezetek, hogy tudatosítsam magamban őket, és folyamatosan teszek is a megvalósításuk érdekében. Sőt amit már sikerült elérnem kipipálom, hogy a sikerek ösztönözzenek a további célokért való munkában.
Ez most nem egy pihe könnyű téma, mint egy-egy könyv, vagy egy random vélemény. Ez annál több.

Amikor túl vagy az érettségin, és úgy érzed előtted a világ, az egyetemista élet, a felnőtt lét kapuja, úgy gondolod semmi nem állíthat meg. Megjelölsz úgy kb. 3 szakot, valamelyikre felvesznek, és BUMM egyetemista is lettél. Pont.

Vagy mégsem? Tényleg ilyen egyszerű? Hát nem!

Nyílt napok? Pipa.
Szak választás? Pipa.
Nyelvvizsga? Áh majd később...
Emelt magyar érettségi? Pipa.
Középfokú érettségik? Pipa.
Őrült várakozás? Pipa.
Felvételi? Sajnáljuk nem sikerült.
Egyetemist....várjunk csak, MIII??!!

Az első két szak megszűnt, a harmadik meg..áh mindegy is.
És akkor, ott, az értesítő levelek fölött úgy érzed összeomlott minden. Minden.

Tényleg így van? NEM.          Csak, ha engeded. Akkor tényleg minden összedől.

Van választásod? IGEN.  Mindig van választásod, rajtad áll. A hozzáállásodon.

Amikor a szépen megtervezett kis lufi életem kipukkant, hagytam magamnak egy-két napot, hogy összeszedjem magam, és persze kicsit sajnálkozni, hogy így meg úgy nem sikerült, és most mi lesz, hiszen emberek vagyunk, valljuk be, hogy szoktunk kicsit sajnálkozni és félni a jövőtől.

Tehát a hideg zuhany után, meg persze az után, hogy lenyugodtam, és elfogadtam, hogy hát akkor ez van, fogtam magam, leültem az íróasztalomhoz, elővettem egy jegyzetfüzetet és pár színes tűfilcet, majd elkezdtem felvázolni, egy új, jobb, részletesebb és színesebb tervet az elkövetkezendő éveimre.

Hogy jelenleg mit csinálok? OKJ-s képzésen vagyok, éppen azon dolgozom, hogy megszerezzem az első végzettségemet. Igen, az elsőt, ugyanis többet szeretnék, és teszek is érte.
Igyekszem letenni a nyelvvizsgát.
Itt, olyan embereket ismertem meg, akikkel máshol nem lett volna lehetőségem találkozni, hiszen különböző életút állt előttünk, s mégis, a sors szele mégiscsak összefújt minket.

Változik a világ.
Változnak az évszakok.
Nyárból őszbe értünk, s már a tél is itt kullog a sarkunkban.
Változtam, változtattam. Még csak novembert írunk, de az augusztus óta eltelt idő alatt is észrevehető a változás, amit elértem. És még jócskán messze a vége! Hatalmas és sokszínű terveim vannak.
A legtöbb még előkészületi fázisban, de néhány már folyamatban. És ez így van jól.

Tanulság, ne add fel, készíts új tervet, tegyél érte, érj a célba. Hajrá, én már úton vagyok felé.

- Ms. A.




2018. július 21., szombat

Rakovszky Zsuzsa - Mint /fotó illusztrációval/

Mint elkallódott expedíció
után maradt késő leszármazottak,
nyershúson tengő kényszer-eszkimó
csoport, a szemfájdító sarki hó,
leolthatatlanul bosszantó rézvörös nap
világánál, ha nappal-éjszakája
unalmát enyhítendő, feltalálja
a tízes számrendszert, a puskaport vagy
az ábécét, az elnyomás homálya
s a megszokás megint más homálya közt a roppant
maguktól-értetődőségek fölragyogtak,
és hogy nekünk, mégis kiváltság, legkivált ha
nyilvánvaló: utóbb legjobb esetben is csak
mint pár, délben fakó fényt szivárgó utcalámpa…



- Ms. A.

2018. június 2., szombat

Leszel a kortárs partnerem? Avagy a tánc, mint kortárs művészet

 A tánc egy rendkívül összetett kortárs műfaj, amely magába foglal más effajta művészeti ágakat. Létezik sokféle műfaj a táncon belül is, hiszen világunk több táján is megszokott mozgásforma a tánc, és sok elnevezés is e területek alapján született. Ezekből csupán néhány ízelítő példa: amerikai sztepptánc, ír sztepp, angol keringő, bécsi keringő, argentin tangó, hawaii hula, brazil szamba.

Amikor valaki táncol, nem csak a lábai mozognak, hanem mindene. A lelke is. A tánc egy lehetőség az érzelmeink kifejezésére. Ezért ez a műfaj nem egyszerűen „csak tánc”, hanem színház. A tánc, az a szív, a test, a lélek harmóniájának színháza.


Lehet, hogy valaki, csak így tudja kifejezni magát, és a mondandóját, ez esetben, a tánc egy érzelem dús filmmé avanzsál, mivel egy táncos egy egész történetet tár elénk.

Ide sorolható a képzőművészet is. Gondoljunk csak egy koreográfusra, akinek az a feladata, a munkája, hogy újabb és újabb koreográfiákkal rukkoljon elő. Hihetetlenül sok munka van egy-egy koreográfiában, és elképesztő mennyiségű kreativitás és tánctudás kell hozzá.

Beszélhetünk építészetről is, hiszen ahhoz, hogy egy mezei emberből táncos válhasson, roppant sok munkára van szükség. A test, az izmok, az ízületek, a lélek, és az akarat építkezése ez.


Végül a legfontosabb.
Senki nem táncolhat zene nélkül.
A zene, a tánc lelke.
A tánc, a táncos lelke.
A tánc, érzelem.
A tánc, maga a lélek önkifejeződése.
A tánc, út önmagadhoz.

- Ms. A.

2018. május 28., hétfő

Rakovszky Zsuzsa - Párok /fotó illusztrációval/

A lángoló dühvel vagy higgadt-módszeresen
izzé-porrá toporzékolt karóra.
Az egyre szennyezettebb szókészletek, a szem
tükrén a jéghideg karikatúra.
A kéthetente-két-szót, felhúzhatós babák az
Orange Pekoe vagy a Lapszang Szucsong
dobozai között kóvályogva, az álarc
alatt a düh, a lassított-film gesztusok.
A sör, a bor, a fél üveg Valériána,
jól időzítve, a hetediken
az utolsó utáni érv, a kirohanás a
gangra, és aki le, és aki nem.
Hangversenyen, színházban, buszra várva
derűsek, jólneveltek, kedvesek.
A közös ágyban a buszokra, szállodákra
lángot hajító őrület ketyeg.
 
A régi-új, a fényre, lombra lobbant világ a
kezdet legkezdetén.
A reggel és a rózsa, a harmat és a hála,
a „csalfa, vak remény”…



- Ms. A.