Miért mindennek szakítás a vége? Vagyis Leiner Laura – Akkor szakítsunk

Leiner Laura első írását felnőtté válása hajnalán, 18 éves korában publikálta, majd 2010-ben kiadásra került, a mára siker sorozattá vált, Szent Johanna Gimi. Ezután volt még a Bábel, majd 2014. volt az
az év, amikor is megjelent az Akkor szakítsunk.

A könyv egy rendkívül esemény dús szilvesztert mutat be, kisebb visszatekintésekkel az előző óév búcsúztatásokra, és persze az előzményekre. Lia, egy szakítás utáni időszakban lévő kamasz lány, akit szenteste ért a szakítás. De a szilveszteri bulira még párként voltak meghívva a barátjával, Norbival, így hát egyikük sem mond le a partyról. A helyzetet nehezíti, hogy a legtöbb barátjuk közös, így ők két tűz között ragadtak, ráadásul egy párt alkotnak. Csabi és Eszti, jó barátként támogatják a szétment párocskát, a maguk módján.

A problémák ott kezdődnek, hogy praktikussági okokból egy autóval utaznak a házibuliba. A járműben folyamatos a konfliktus, sőt rossz címre mennek, ami végleg felborítja a csapat előzetes terveit. Eszti és Csabi, eddig cukormázba bújtatott kapcsolata szétesik, és a balhézó Norbi és Lia rájönnek, hogy semmi sem tökéletes. Megbeszélik sérelmeiket, és meg nem történtnek tekintik szakításukat.

Egy pályázathoz készült ez a tömör összefoglaló, ezért nem csatoltam kivételesen fülszöveget a könyvhöz. Nektek melyik borító jött be? Nekem a Love or Hate-es régi kiadásos van meg.
Na pusszantás drágáim.

- Ms. A.

Rakovszky Zsuzsa - Papírhajók /fotó illusztrációval/

Hogy korszak és körülmény aknazárja

százszázalékosan… azért ne hidd!
Merthogy lélekben persze…? Nincs kizárva.
Mondjuk, hatévesen az Ikva-híd
rozoga korlátján jól áthajolva
figyelhetted reménykedve, kiér-e
a túlfelén vízbe ejtett hajó a
három lépésnyi táv másik felére.
De ha igen, ha átkel a híd árnya
alatt, még meglehet: beléötöl
egy hosszú ág a partról, vagy berántja
s többé soha nem hánytorgatja föl
ahol a meder szintje hirtelen
megcsuklik, az a forrongó fehér
hab, az a törpe vízesés – ha nem,
ha megússza azt is, ha már elér,
meg-megiramodva, féloldalára
dőlve, ha elbiceg a torokig,
a boltívig, ahol a föld alá a
fekete folyosón befut a víz,
akkor már! fű alatt, és kő alatt,
és föld alatt, vízhatlan sztaniolja
kioltva bár, emelt orral halad
a nyílt vizek felé, ki a csatorna-
bűzből a másik városba, ahol ha
megérkeznél, kabátodon a keshedt
szőrgallérral, nem csúfolnák: „Ki hord ma
ilyet?”, sem azt, ha citromot csepegtetsz
a halra, nem kell halszemű agyag-
bálvány előtt hazudni össze-vissza,
tudván tudva, hogy tudván tudja: csak
féltedben. Valahol, valami tiszta,
valami jó – különben hogy lehetne
ilyen sivár, ilyen komisz ez itt?
Ennyit lehet: valódi tengerekre
indíthatod jelképes részeid,
s viszont. A megtapasztalt mostoha
a képzeletben létrehozza édes
visszáját – bár el nem döntöd soha,
minek nevezd el: emléknek? reménynek?

- Ms. A.

Késtél...

Mostanában nem igazán volt időm olvasni az érettségire készülés meg a ballagás szervezés miatt. Hiába kaptam karácsonyra és szülinapomra is könyv utalványokat és könyveket, örültem nekik, hisz imádom a könyveket és olvasni is, de nem jutott rá időm. Aztán most a glamour napok alkalmából kaptam könyvkupont, és azt gyorsan le is vásároltam utalványostól-törzsvásárlókártyástól. Aztán itthon úgy döntöttem nekem is jár egy kis szabadidő, tehát mindent félre tettem, és elhatároztam, hogy hétvégén végre elolvasok egy könyvet, azt, amit újonnan vettem, Leiner Laura - Késtél.
Ironikus, hogy régebben olvastam, de a megvételével Elkéstem, meg ugye az olvasással is Elkéstem kissé, a véleményezéséről is kissé Lekéstem, na de ami Késik nem múlik...

Szóval Leiner Laurát ki ne ismerné mostanság?! Kedvenc sorozatom tőle a Bexi-sorozat, kövezzetek meg, de nekem az SzJG tetszett, de nem jött be annyira, ellenben a Bexi, na az nagyon.
De a helyzet az, hogy eddig vagy kölcsönbe vagy könyvtár segítségével olvastam a részeit, kivéve az Egyszer-t. Az Egyszer megjelenésénél elhatároztam, hogy megveszem a sorozatot apránként, újraolvasom a sorozatot, hogy friss legyen az élmény, és utána jöhet a befejező rész.

Egyelőre a Késtélt vettem meg, és olvastam el, de persze tervben van mind, csak hát azért a lassan elérkező egyetemmel is foglalkoznom kell ám. De ígérem, hogy lesz mindegyik kötetről beszámoló, sztori, képek, minden, és a szokásos fülszövegek sem maradnak majd el.

Egyébként a Bexi-sorozat első két része eredetileg a Gabo kiadó által, aztán az Illúzió-tól már mindegyik az L&L kiadó által jelent meg, és újból kiadták az első kettőt is. Nektek melyik változat tetszik/tetszett jobban? Nekem a 2. a befutó.

Ahj, de a lényeg:
Budai Rebeka élete tizenhat évesen fenekestül felfordult, amikor posztolt a barátja falára egy szemrehányó, egy szál gitáros dalt, a Késtélt. 
Azóta ő Bexi, aki immár a második lemezén dolgozik, a dal ugyanis óriási sláger lett és országos hírnevet hozott számára. Körte, a tetoválóművészből avanzsált menedzser épp egy tévés fellépést szervezett le a Pop/Rock sztár leszek! döntőjébe, ahol Beki a legesélyesebb versenyző duettpartnere lesz. Nagy Márk nemcsak az énekhangjával, hanem külsejével is belopta magát a női nézők szívébe, de Bekivel már nehezebb dolga lesz…


Először is, mivel már ismertem az alapsztorit így nem voltak akkora meglepetések számomra a fordulatok, egy-kettőre számítottam is, de még így is voltak meglepő részek. Márkot az összes idiótaságával együtt még mindig imádom, és nem is értem, hogy tudott Laura ennyire jól kidolgozni egy-egy szereplőt. Bekivel folyton azonosulni tudtam a helyzetekben való gondolkodása és viselkedése miatt is. De Körte és Lili is szintén imádnivaló szereplők, nem lehet őket nem szeretni. Várom, hogy kezembe vehessem a következőt, a Hullócsillag-ot! Hiszen hát, hogy a fenébe lehet így befejezni egy könyvet?! Jesszusom, majdnem földhöz vágtam valamit, mikor megláttam a "Folytatása következik" szöveget, argh és a mini spoilerektől is teljesen kész voltam, azok az éppen-éppen elcsepegtetett információk, argh, szörnyűű, és ami a legrosszabb, nem tudhatom mikor lesz időm megvenni és elolvasni a következőt. Remélem minél hamarabb. 



Oh, és persze nem maradhat el a Késtél és a Bexi-sorozat legismertebb részlete, a Késtél egyik dalszöveg darabja, amivel búcsúznék is, hiszen ha nem alszom el időben, én fogok elkésni a suliból. Na pusszantás drágák.

- Ms. A.

Rakovszky Zsuzsa - Gyerekkori öreg nők /fotó illusztrációval/

Mi is volt még? Az oszlopos pohárszék,

nyersmáj-színű márványlappal. A csészék
– a fénybe tartva szürke csésze-köd-
felhővé ritkultak –, az Új Idők
pár évfolyama, árny-agár ovál
keretben, karlsbadi emlékpohár,
de már csak mint a süllyedő hajóról
találomra mentett kakukkos óra
vagy tízszemélyes étkészlet egy sziget
pálmái és kecskéi közt. Minek
kellett család-, cseléd- és fénytelen,
vizes garzonba két egymást szemen
vetítő nagytükör? Üres levest
ezüst kanállal enni? Érdemes
volt a szemenként adagolt cukorhoz
csipeszt fogni? Mit gondoltak, mikor fog
a rongyláda purgatóriumát
lakó, tíz-éve-volt-divat ruhák
közül akár csak egy is üdvözülni
egy tavaszi korzón? (Mikor derült ki:
ha úgyse megy, már nincs mért zongoráznom,
sosem fogom egy „jó” vidéki házban
a „Für Elise”-zel kápráztatni el
komoly kérőimet?) Ugyan mivel
áltathatták maguk, ki tudja: váltig
hitték, azért egy-két játékszabályt még
maga a sors is figyelembe vesz.
Ínség, betegség: jó, rendben – de ez?
Alice őszen, még mindig lakkcipőben
és jólnevelten egy abszurd időben,
egy álomban, mely ezúttal szilárd
anyagból gyúratott – az álvilág
egy fél világért össze nem omolna.
Közben az idő úgy megy, mintha volna
még s az övék: hol zölden, hol fehéren
habzik föl, a soha az új nevén nem
hívott teret futólag rózsavészbe
döntve, vagy hó-szellemképpel tetézve
az emlékmű-oroszlán bronzsörényét,
az időjelző-házat. Újra, végképp
lecsattog s úgy marad a rossz roletta,
mind foltosabb a fal, mind cigaretta-
papír-szerűbb a foltos bőr a kézen,
táskák közé süpped a könnyező szem.
És még mi is? Csak egy túlexponált
fotó: fehér szellem – a gyertyaláng –
elől, kinn vélhetőleg tél meg este,
benn villanyfény, ünnepi abrosz csücske
lóg be a képbe, egy tükörkeret
ködös cirkalmai. A hátteret
szerzett jogon birtokló árny-gomolyból
félig-alig kitetsző szürke foltból,
fél-körvonalból kis jóindulattal
egy váll vagy áll, vagy azonosíthatatlan
gazdájú kéz olvasható elő –
az is mosódik végleg elfelé…

- Ms. A.