VALAHOL csak akad egy téma

Heeej☺

Most jöttem csak rá, hogy kihagytam egy LL könyv bemutatását. Uupsz. Na ezt sürgősen pótolom is, hisz nemsokára jön a következő.

Leiner Laura - Valahol /Bexi 5./
Először kezdeném a saját véleményemmel, aztán persze szokás szerint kaptok borítót és fülszöveget is. Meg most készültem egy pár plusz képpel is.

Na szóval. Tudni illik, hogy az egyik kedvenc könyvsorozatom a Bexi, tehát ezt is akkora kedvvel olvastam, mint egy ház♥ Az előző kötetet Laura egy nagy kétellyel zárta, hogy akkor most Beka kit is választ végül. Beka vívódásainak és áldozat hozatalainak is tanúi lehetünk. Annyi titok, fejlemény, történés, kaland és balhé van a Valaholban, mint az összes eddigiekben talán összesen. Izgalom a köbön, az biztos. De, hogy végül egymásra találnak-e újból, azt nem árulnám el. Olvass és jöjj rá magad.♥


Márk vagy Tomi? Bexi sokáig azt gondolta, hogy ez a kérdés nem létezik: Márkkal való kapcsolata már a múlté. A legutolsó szakításuk óta eltelt időben Bexi élete végre nyugvópontra jutott, és ebben fontos szerepe volt Tominak is az Üres Utcák együttesből. A nyári turné azonban felforgatott mindent a zenészek életében. Fesztiválok, koncertek, fülledt turnébusz, őrült bulik Aszádékkal, zsarolás… Valahol a Balaton-parton.

Nekem ez a kedvenc idézetem Márktól. Remélem nem csak nekem.♥

Ez pedig egy olyan motívum, amely rávilágít, hogy még több okot kapunk arra, hogy utálhassuk Baloghot és Gerit.....

- Ms. A.

Boldogság, vagy mégsem?

Boldogság ezennel megtalálva, vagy inkább ő talált rám
Boldogsáááág van, és még sok más
Egyik ismerősöm mondta mindig, hogy a boldogságot nem szabad kergetni, sőt még keresni sem kell, majd rádtalál, ha itt az ideje. Mindig csak legyintettem rá, hogy ilyen nincs, ha nem teszek érte, hogy találna csak úgy rám?! És BUMM. Rámtalált. Ezért is, meg a suli, a tanulás, készülés a szalagavatóra, szóval, hát ezért tűntem el a Kaszandra Világa látóhatáráról. Nem ígérem, hogy nem lesz többet ilyen, hisz az nagyon felelőtlen lenne részemről, és lehet nem tudnám betartani. De elmesélem, hogy is van ez a nagy boldogságosdi. Áprilisban szakítottam a barátommal, mint már ti is tudjátok. Aztán volt a nagy törés, ami után nagyon nehezen jöttem rendbe szívügyeket illetően, sajnos. Közben tetszettek páran, de nem tettem érte, így nem lett egyikből sem semmi. Feladtam, hogy keresgéljek, elegem lett. De még mindig nem hittem a 'majd rád talál a szerelem' dologban. Egyik barátnőm év vége felé meghívott szilveszterezni, és kaptam a lehetőségen. Milyen jól tettem...
...
...
...
...
...
Ezt a bejegyzést még múlt héten közzé akartam tenni, meg akartam osztani veletek boldogságom egyetlen apró darabkáját, hogy esetleg velem örülhessetek. De nem tudtam, hogyan is írhatnám le pontosan az érzéseimet, mindig hozzá-hozzá írtam kicsit, hogy még teljesebb legyen. Hisz olyan boldog voltam. Igen. Ahogy mondtam. Voltam. Mára már csak múlt idő. Sajnos nem rajtam múlt. Szerettem, nagyon. S talán egy kis részem sosem szűnik majd meg szeretni őt. De el kell engednem. Szerencsére egész jó 'viszonyban' váltunk el egymástól. Őszintén kívánom neki, hogy legyen boldog, és magam is hasonlót remélek. Hogy a közel jövőben újra boldog lehetek. Sajnos a távolság megnehezítette és közbe szólt. De mégis sokat köszönhetek neki. Mindig is nagyon kevés volt az önbizalmam, valójában szinte semmi, aztán jött ő. Megtanított értékelni önmagam, meglátni az értékeimet. Hülyén hangzik, de tényleg így volt. Hiába vagyok cserfes, együttérző és optimista, hiába keresem mindig mindenben és mindenkiben a jót, magamat sosem láttam reálisan. Nem nagyképűségről van szó, épp ellenkezőleg, szürkének láttam önmagam. Ez sajnos általános iskolai tapasztalataim miatt volt így. Bevallom örülök a változásnak, jót tett. Sokkal merészebb, magabiztosabb lettem, és valóban megnőtt az önbizalmam. Kellett már ez a változás, szinte már szükségem volt rá. Szóval mindent összevetve boldog voltam, változtam, és kicsit koppantam. De nem bánom. Mindig felállok a legnagyobb gödörből is. Köszönöm, hogy elolvastátok kissé kettős érzéseim.

- Ms. A