Amikor a legnagyobb szívfájdalmad szembe jön veled

Mindenkinek az életében vannak hosszabb, rövidebb, lazább, komolyabb, kevésbé vagy nagyon fájdalmas kapcsolatok. Néha egy lazának tűnő után nehezebb tovább lépni, mint amiről azt hittük komoly. Van, hogy egy hosszabb kapcsolat után évekig szingli az ember, vagy talán rögtön beleugrik egy új románcba. Mindenki más és más, ezáltal minden kapcsolat is más. Ahogy nincs két egyforma ember, úgy párkapcsolat sem. Tudjátok miért?

Mert már az előzőben tapasztaltál. És a tapasztalat egyfajta hatalom. Hogy miért?

Mert ami fájt, azt megelőzöd, kerülöd a fájdalmas pontokat, és így véded magad, és a szíved egy újabb kíntól. Akik már a 20-as éveikben járnak valószínűleg szenvedtek már borzasztó szívfájdalomtól, amit egy nagy szerelmi csalódás okozott.
Nem akarok senkit beskatulyázni, de 15 évnél fiatalabbak még nem tudják mi az igazi kín a szívnek. Ha mégis úgy gondolod egy szakítás után, hogy itt a vég, még nem éltél át igazi, megrázó, szerelmi csalódást.
Mert az nem rögtön jön ki, nem támad azonnal.

Hanem csak szépen. Lassan.

Az beivódik a tudatodba. Ott lesz a leghátsó kis zugában a szívednek, és onnan nem űzöd ki soha már. Ha még nem volt ilyen "élményed" és talán azt kérdeznéd fájni fog?

IGEN. Fájni fog. Tudom, hogy fáj. De így kell lennie. Tudod miért?

Mert így fejlődsz.
A gyermeki naivitás elmúlik, és tisztábban látod magát a szerelmet.
Hogy nem bízhatsz azonnal, azt ki kell érdemelni.
Nem mehetsz bele ész nélkül mindenbe, mert fájni fog.
Elővigyázatosabb leszel, jobb emberismerő.
De nem csak másokat látsz reálisabban, hanem magadat is. Erőssé tesz.

ERŐSEBBÉ tesz. Felnőtté válsz általa.

Később lehet, hogy lesz egy csodálatos párotok, akiben megtaláljátok az Igazit.
DE őt, azt az ŐT nem törli ki senki a szívedből. Mert akkora űrt hagyott maga után, akkora fekete lyukat, hogy az mindig fájni fog. Nem érzel már semmit, ha eszedbe jut, ha meghallod a nevét, HA SZEMBE JÖN VELED, csak a mélységes fájdalmat, amit hagyott maga után.
De ez jó, mert ÉPÍT.
A fájdalom darabjaival egy erősebb éned jön létre, mely már tapasztalt jót és rosszat, és már tudja mire számítson. Többé már nem naiv. Sőt, az tud Igazán, teljes Szívéből és Lelkéből szeretni, akit bántottak már meg. Úgy igazán. Mélyen.

Tehát sírjatok, ha kell, adjátok ki magatokból, mert a mélypont után felfelé visz az út.

Ami pedig a legfontosabb, Szeressetek Teljes Szívből, mert megéri, bármi is az ára.

Ui.: Szeretlek Kincsem ❤

- Ms. A.

Örökkön-örökké, avagy Hamupipőke sztori Kelly Oram féle LOL módra

Jesszus atya Úr Isten! Ez valami észbontó volt! Azta mindenit. Bocsi, de még mindig a hatása alatt vagyok. Hű. Azt hiszem Új sztori került az abszolút TOP3-as listámra!

Basszus, annyira kész vagyok, hogy még nem is mondtam miről is van szó. Hupsz.

Tehát, a legtöbben halottak már a LOL könyvekről, bár szerintem az egész LOL sorozat egy külön bejegyzést fog kiérdemelni, úgy érzem. Tehát ezek a besorolású könyvek általában romantikus kimenetelűek, és leginkább tiniknek van címezve, legtöbbször tanulsággal, ami persze könyvenként változó.

Jelenleg Kelly Oram Cinder és Ella reményeim szerint trilógiájáról van szó (bár csak 2 könyvről tudok, atya ég de örülnék egy 3.-nak), abból is konkrétan a 2. részről. Az első rész címe Cinder és Ella, a másodiké pedig Örökkön-örökké.
A történet lényege, hogy Ellamara Rodriguez, a kissé spanyolos beütésű főszereplő lány, balesetet szenved, aminek következtében elveszti édesanyját, és testének 70%-a sérültté válik, amely eléggé megnehezíti az életét, főleg, hogy 10 éve nem látott apjához kerül, és annak új családjához.

Képzelhetitek, mekkora szívás lehet, és ez még nem is igazi kifejezés arra, amiket Ellának kell átélnie. A kiközösítés, a bántások, a lelki és fizikai fájdalmak, amelyek miatt mentálisan az összeomlás szélén áll, kb folyton.
Ebből a szinte pokolból egy valaki van, aki felhúzza, és a szakadék peremén tartja biztonságban, az internetes levelező partnere, Cinder, aki valójában Brian Oliver, egy hollywoody csillag. De ami a legviccesebb és egyben legromantikusabb, hogy sosem találkoztak, mégis egymásba szerettek.

Az első könyvben végig követhettük, ahogy kezd megbarátkozni az újdonsült családjával Ella, és egyre közelebb kerül Cinderhez. Majd amikor érdekes egybeeséseknek köszönhetően végre találkoznak, minden megváltozik, hiszen az online kapcsolat mögött megbúvó titkok, a ki nem mondott dolgok, hirtelen felszínre kerülnek. Ellát megrémíti a sztárvilág, és inkább visszavonul pihenni, távol mindentől és mindenkitől. Majd a szerelem mégis győz, és minden nehézség ellenére, ami rájuk vár, ha a közös utat választják, mégis egymás mellett döntenek.

Ez a könyv, a Cinder és Ella, nem dobogtatta meg úgy a szívem, bár nagyon tetszett és mivel múltam szerint azonosulni tudtam Ellával, így nem volt közömbös számomra, nem egy szimpla romantikus regény, az biztos, annál sokkal mélyebb és összetettebb, ezúton is gratula a szerzőnek.

Majd mikor megtudtam, hogy érkezik a 2. rész, teljesen be voltam zsongva, de azért tartottam is tőle, hiszen általában a filmeknél is az első szuper, aztán a másodikban már nem tudnak olyat mutatni.
Na ezt Kelly igazán megcáfolta. De még hogy!

Őszintén, már tavasz óta halogattam, hogy elolvassam az Örökkön-örökké részt, mert kissé tartottam attól, hogy csalódni fogok. Nem így lett. De úgy akartam elolvasni, hogy előtte újra olvasom az 1. részt, hogy friss legyen az élmény, és értsem az esetleges utalásokat is. Majd most ősszel, mikor végre megint lett időm olvasni, jöhettek a romantikus regények.

Hihetetlenül pozitív élmény volt! Nemhogy csalódtam volna benne, még az elsőt is felülmúlta!

Ahogy fel voltak építve a szereplők, a jelenetek, a jellemfejlődések, amiken átment egy-egy szereplő, a váltások, a fordulatok, ahogy egy-egy helyzetet megoldott az írónő. Csodálatos. Imádtam.

Vastagabb is volt, mint az előző, bár ennyi esemény kevesebb oldalon nem okozott volna ilyen hatást, az biztos, sőt, én még olvastam volna a kifejlett sztorit még, úgy pár száz oldal erejéig.
Ella és Brian kapcsolata olyan ösztönzően hatott rám, hogy elkezdtem még jobban dolgozni a céljaim elérése érdekében, és lettek új, kicsit nagyobb céljaim is, hiszen rájöttem, hogy nem muszáj mindig normálban gondolkodni, merjünk nagyot álmodni, szerintem megéri.

- Ms. A.

Az élet változásai

Ahogy ma végig gondoltam az utóbbi hónapokat, sajnos rá kellett jönnöm, régen írtam már.
Változtam. De az életben minden változik. Ti is. Én is.
Voltak céljaim. DE most is vannak, csak hát kissé átértékelve, átfogalmazva, átalakulva.
Volt amit elvetettem, de került a céljaim listájára új "menüpont" is. Igen, a céljaimról listát vezetek, hogy tudatosítsam magamban őket, és folyamatosan teszek is a megvalósításuk érdekében. Sőt amit már sikerült elérnem kipipálom, hogy a sikerek ösztönözzenek a további célokért való munkában.
Ez most nem egy pihe könnyű téma, mint egy-egy könyv, vagy egy random vélemény. Ez annál több.

Amikor túl vagy az érettségin, és úgy érzed előtted a világ, az egyetemista élet, a felnőtt lét kapuja, úgy gondolod semmi nem állíthat meg. Megjelölsz úgy kb. 3 szakot, valamelyikre felvesznek, és BUMM egyetemista is lettél. Pont.

Vagy mégsem? Tényleg ilyen egyszerű? Hát nem!

Nyílt napok? Pipa.
Szak választás? Pipa.
Nyelvvizsga? Áh majd később...
Emelt magyar érettségi? Pipa.
Középfokú érettségik? Pipa.
Őrült várakozás? Pipa.
Felvételi? Sajnáljuk nem sikerült.
Egyetemist....várjunk csak, MIII??!!

Az első két szak megszűnt, a harmadik meg..áh mindegy is.
És akkor, ott, az értesítő levelek fölött úgy érzed összeomlott minden. Minden.

Tényleg így van? NEM.          Csak, ha engeded. Akkor tényleg minden összedől.

Van választásod? IGEN.  Mindig van választásod, rajtad áll. A hozzáállásodon.

Amikor a szépen megtervezett kis lufi életem kipukkant, hagytam magamnak egy-két napot, hogy összeszedjem magam, és persze kicsit sajnálkozni, hogy így meg úgy nem sikerült, és most mi lesz, hiszen emberek vagyunk, valljuk be, hogy szoktunk kicsit sajnálkozni és félni a jövőtől.

Tehát a hideg zuhany után, meg persze az után, hogy lenyugodtam, és elfogadtam, hogy hát akkor ez van, fogtam magam, leültem az íróasztalomhoz, elővettem egy jegyzetfüzetet és pár színes tűfilcet, majd elkezdtem felvázolni, egy új, jobb, részletesebb és színesebb tervet az elkövetkezendő éveimre.

Hogy jelenleg mit csinálok? OKJ-s képzésen vagyok, éppen azon dolgozom, hogy megszerezzem az első végzettségemet. Igen, az elsőt, ugyanis többet szeretnék, és teszek is érte.
Igyekszem letenni a nyelvvizsgát.
Itt, olyan embereket ismertem meg, akikkel máshol nem lett volna lehetőségem találkozni, hiszen különböző életút állt előttünk, s mégis, a sors szele mégiscsak összefújt minket.

Változik a világ.
Változnak az évszakok.
Nyárból őszbe értünk, s már a tél is itt kullog a sarkunkban.
Változtam, változtattam. Még csak novembert írunk, de az augusztus óta eltelt idő alatt is észrevehető a változás, amit elértem. És még jócskán messze a vége! Hatalmas és sokszínű terveim vannak.
A legtöbb még előkészületi fázisban, de néhány már folyamatban. És ez így van jól.

Tanulság, ne add fel, készíts új tervet, tegyél érte, érj a célba. Hajrá, én már úton vagyok felé.

- Ms. A.

Rakovszky Zsuzsa - Mint /fotó illusztrációval/

Mint elkallódott expedíció

után maradt késő leszármazottak,
nyershúson tengő kényszer-eszkimó
csoport, a szemfájdító sarki hó,
leolthatatlanul bosszantó rézvörös nap
világánál, ha nappal-éjszakája
unalmát enyhítendő, feltalálja
a tízes számrendszert, a puskaport vagy
az ábécét, az elnyomás homálya
s a megszokás megint más homálya közt a roppant
maguktól-értetődőségek fölragyogtak,
és hogy nekünk, mégis kiváltság, legkivált ha
nyilvánvaló: utóbb legjobb esetben is csak
mint pár, délben fakó fényt szivárgó utcalámpa…

- Ms. A.

Leszel a kortárs partnerem? Avagy a tánc, mint kortárs művészet

 A tánc egy rendkívül összetett kortárs műfaj, amely magába foglal más effajta művészeti ágakat. Létezik sokféle műfaj a táncon belül is, hiszen világunk több táján is megszokott mozgásforma a tánc, és sok elnevezés is e területek alapján született. Ezekből csupán néhány ízelítő példa: amerikai sztepptánc, ír sztepp, angol keringő, bécsi keringő, argentin tangó, hawaii hula, brazil szamba.

Amikor valaki táncol, nem csak a lábai mozognak, hanem mindene. A lelke is. A tánc egy lehetőség az érzelmeink kifejezésére. Ezért ez a műfaj nem egyszerűen „csak tánc”, hanem színház. A tánc, az a szív, a test, a lélek harmóniájának színháza.

Lehet, hogy valaki, csak így tudja kifejezni magát, és a mondandóját, ez esetben, a tánc egy érzelem dús filmmé avanzsál, mivel egy táncos egy egész történetet tár elénk.

Ide sorolható a képzőművészet is. Gondoljunk csak egy koreográfusra, akinek az a feladata, a munkája, hogy újabb és újabb koreográfiákkal rukkoljon elő. Hihetetlenül sok munka van egy-egy koreográfiában, és elképesztő mennyiségű kreativitás és tánctudás kell hozzá.

Beszélhetünk építészetről is, hiszen ahhoz, hogy egy mezei emberből táncos válhasson, roppant sok munkára van szükség. A test, az izmok, az ízületek, a lélek, és az akarat építkezése ez.

Végül a legfontosabb.
Senki nem táncolhat zene nélkül.
A zene, a tánc lelke.
A tánc, a táncos lelke.
A tánc, érzelem.
A tánc, maga a lélek önkifejeződése.
A tánc, út önmagadhoz.

- Ms. A.

Rakovszky Zsuzsa - Párok /fotó illusztrációval/

A lángoló dühvel vagy higgadt-módszeresen

izzé-porrá toporzékolt karóra.
Az egyre szennyezettebb szókészletek, a szem
tükrén a jéghideg karikatúra.
A kéthetente-két-szót, felhúzhatós babák az
Orange Pekoe vagy a Lapszang Szucsong
dobozai között kóvályogva, az álarc
alatt a düh, a lassított-film gesztusok.
A sör, a bor, a fél üveg Valériána,
jól időzítve, a hetediken
az utolsó utáni érv, a kirohanás a
gangra, és aki le, és aki nem.
Hangversenyen, színházban, buszra várva
derűsek, jólneveltek, kedvesek.
A közös ágyban a buszokra, szállodákra
lángot hajító őrület ketyeg. 
A régi-új, a fényre, lombra lobbant világ a
kezdet legkezdetén.
A reggel és a rózsa, a harmat és a hála,
a „csalfa, vak remény”…

- Ms. A.

Miért mindennek szakítás a vége? Vagyis Leiner Laura – Akkor szakítsunk

Leiner Laura első írását felnőtté válása hajnalán, 18 éves korában publikálta, majd 2010-ben kiadásra került, a mára siker sorozattá vált, Szent Johanna Gimi. Ezután volt még a Bábel, majd 2014. volt az
az év, amikor is megjelent az Akkor szakítsunk.

A könyv egy rendkívül esemény dús szilvesztert mutat be, kisebb visszatekintésekkel az előző óév búcsúztatásokra, és persze az előzményekre. Lia, egy szakítás utáni időszakban lévő kamasz lány, akit szenteste ért a szakítás. De a szilveszteri bulira még párként voltak meghívva a barátjával, Norbival, így hát egyikük sem mond le a partyról. A helyzetet nehezíti, hogy a legtöbb barátjuk közös, így ők két tűz között ragadtak, ráadásul egy párt alkotnak. Csabi és Eszti, jó barátként támogatják a szétment párocskát, a maguk módján.

A problémák ott kezdődnek, hogy praktikussági okokból egy autóval utaznak a házibuliba. A járműben folyamatos a konfliktus, sőt rossz címre mennek, ami végleg felborítja a csapat előzetes terveit. Eszti és Csabi, eddig cukormázba bújtatott kapcsolata szétesik, és a balhézó Norbi és Lia rájönnek, hogy semmi sem tökéletes. Megbeszélik sérelmeiket, és meg nem történtnek tekintik szakításukat.

Egy pályázathoz készült ez a tömör összefoglaló, ezért nem csatoltam kivételesen fülszöveget a könyvhöz. Nektek melyik borító jött be? Nekem a Love or Hate-es régi kiadásos van meg.
Na pusszantás drágáim.

- Ms. A.

Rakovszky Zsuzsa - Papírhajók /fotó illusztrációval/

Hogy korszak és körülmény aknazárja

százszázalékosan… azért ne hidd!
Merthogy lélekben persze…? Nincs kizárva.
Mondjuk, hatévesen az Ikva-híd
rozoga korlátján jól áthajolva
figyelhetted reménykedve, kiér-e
a túlfelén vízbe ejtett hajó a
három lépésnyi táv másik felére.
De ha igen, ha átkel a híd árnya
alatt, még meglehet: beléötöl
egy hosszú ág a partról, vagy berántja
s többé soha nem hánytorgatja föl
ahol a meder szintje hirtelen
megcsuklik, az a forrongó fehér
hab, az a törpe vízesés – ha nem,
ha megússza azt is, ha már elér,
meg-megiramodva, féloldalára
dőlve, ha elbiceg a torokig,
a boltívig, ahol a föld alá a
fekete folyosón befut a víz,
akkor már! fű alatt, és kő alatt,
és föld alatt, vízhatlan sztaniolja
kioltva bár, emelt orral halad
a nyílt vizek felé, ki a csatorna-
bűzből a másik városba, ahol ha
megérkeznél, kabátodon a keshedt
szőrgallérral, nem csúfolnák: „Ki hord ma
ilyet?”, sem azt, ha citromot csepegtetsz
a halra, nem kell halszemű agyag-
bálvány előtt hazudni össze-vissza,
tudván tudva, hogy tudván tudja: csak
féltedben. Valahol, valami tiszta,
valami jó – különben hogy lehetne
ilyen sivár, ilyen komisz ez itt?
Ennyit lehet: valódi tengerekre
indíthatod jelképes részeid,
s viszont. A megtapasztalt mostoha
a képzeletben létrehozza édes
visszáját – bár el nem döntöd soha,
minek nevezd el: emléknek? reménynek?

- Ms. A.

Késtél...

Mostanában nem igazán volt időm olvasni az érettségire készülés meg a ballagás szervezés miatt. Hiába kaptam karácsonyra és szülinapomra is könyv utalványokat és könyveket, örültem nekik, hisz imádom a könyveket és olvasni is, de nem jutott rá időm. Aztán most a glamour napok alkalmából kaptam könyvkupont, és azt gyorsan le is vásároltam utalványostól-törzsvásárlókártyástól. Aztán itthon úgy döntöttem nekem is jár egy kis szabadidő, tehát mindent félre tettem, és elhatároztam, hogy hétvégén végre elolvasok egy könyvet, azt, amit újonnan vettem, Leiner Laura - Késtél.
Ironikus, hogy régebben olvastam, de a megvételével Elkéstem, meg ugye az olvasással is Elkéstem kissé, a véleményezéséről is kissé Lekéstem, na de ami Késik nem múlik...

Szóval Leiner Laurát ki ne ismerné mostanság?! Kedvenc sorozatom tőle a Bexi-sorozat, kövezzetek meg, de nekem az SzJG tetszett, de nem jött be annyira, ellenben a Bexi, na az nagyon.
De a helyzet az, hogy eddig vagy kölcsönbe vagy könyvtár segítségével olvastam a részeit, kivéve az Egyszer-t. Az Egyszer megjelenésénél elhatároztam, hogy megveszem a sorozatot apránként, újraolvasom a sorozatot, hogy friss legyen az élmény, és utána jöhet a befejező rész.

Egyelőre a Késtélt vettem meg, és olvastam el, de persze tervben van mind, csak hát azért a lassan elérkező egyetemmel is foglalkoznom kell ám. De ígérem, hogy lesz mindegyik kötetről beszámoló, sztori, képek, minden, és a szokásos fülszövegek sem maradnak majd el.

Egyébként a Bexi-sorozat első két része eredetileg a Gabo kiadó által, aztán az Illúzió-tól már mindegyik az L&L kiadó által jelent meg, és újból kiadták az első kettőt is. Nektek melyik változat tetszik/tetszett jobban? Nekem a 2. a befutó.

Ahj, de a lényeg:
Budai Rebeka élete tizenhat évesen fenekestül felfordult, amikor posztolt a barátja falára egy szemrehányó, egy szál gitáros dalt, a Késtélt. 
Azóta ő Bexi, aki immár a második lemezén dolgozik, a dal ugyanis óriási sláger lett és országos hírnevet hozott számára. Körte, a tetoválóművészből avanzsált menedzser épp egy tévés fellépést szervezett le a Pop/Rock sztár leszek! döntőjébe, ahol Beki a legesélyesebb versenyző duettpartnere lesz. Nagy Márk nemcsak az énekhangjával, hanem külsejével is belopta magát a női nézők szívébe, de Bekivel már nehezebb dolga lesz…


Először is, mivel már ismertem az alapsztorit így nem voltak akkora meglepetések számomra a fordulatok, egy-kettőre számítottam is, de még így is voltak meglepő részek. Márkot az összes idiótaságával együtt még mindig imádom, és nem is értem, hogy tudott Laura ennyire jól kidolgozni egy-egy szereplőt. Bekivel folyton azonosulni tudtam a helyzetekben való gondolkodása és viselkedése miatt is. De Körte és Lili is szintén imádnivaló szereplők, nem lehet őket nem szeretni. Várom, hogy kezembe vehessem a következőt, a Hullócsillag-ot! Hiszen hát, hogy a fenébe lehet így befejezni egy könyvet?! Jesszusom, majdnem földhöz vágtam valamit, mikor megláttam a "Folytatása következik" szöveget, argh és a mini spoilerektől is teljesen kész voltam, azok az éppen-éppen elcsepegtetett információk, argh, szörnyűű, és ami a legrosszabb, nem tudhatom mikor lesz időm megvenni és elolvasni a következőt. Remélem minél hamarabb. 



Oh, és persze nem maradhat el a Késtél és a Bexi-sorozat legismertebb részlete, a Késtél egyik dalszöveg darabja, amivel búcsúznék is, hiszen ha nem alszom el időben, én fogok elkésni a suliból. Na pusszantás drágák.

- Ms. A.

Rakovszky Zsuzsa - Gyerekkori öreg nők /fotó illusztrációval/

Mi is volt még? Az oszlopos pohárszék,

nyersmáj-színű márványlappal. A csészék
– a fénybe tartva szürke csésze-köd-
felhővé ritkultak –, az Új Idők
pár évfolyama, árny-agár ovál
keretben, karlsbadi emlékpohár,
de már csak mint a süllyedő hajóról
találomra mentett kakukkos óra
vagy tízszemélyes étkészlet egy sziget
pálmái és kecskéi közt. Minek
kellett család-, cseléd- és fénytelen,
vizes garzonba két egymást szemen
vetítő nagytükör? Üres levest
ezüst kanállal enni? Érdemes
volt a szemenként adagolt cukorhoz
csipeszt fogni? Mit gondoltak, mikor fog
a rongyláda purgatóriumát
lakó, tíz-éve-volt-divat ruhák
közül akár csak egy is üdvözülni
egy tavaszi korzón? (Mikor derült ki:
ha úgyse megy, már nincs mért zongoráznom,
sosem fogom egy „jó” vidéki házban
a „Für Elise”-zel kápráztatni el
komoly kérőimet?) Ugyan mivel
áltathatták maguk, ki tudja: váltig
hitték, azért egy-két játékszabályt még
maga a sors is figyelembe vesz.
Ínség, betegség: jó, rendben – de ez?
Alice őszen, még mindig lakkcipőben
és jólnevelten egy abszurd időben,
egy álomban, mely ezúttal szilárd
anyagból gyúratott – az álvilág
egy fél világért össze nem omolna.
Közben az idő úgy megy, mintha volna
még s az övék: hol zölden, hol fehéren
habzik föl, a soha az új nevén nem
hívott teret futólag rózsavészbe
döntve, vagy hó-szellemképpel tetézve
az emlékmű-oroszlán bronzsörényét,
az időjelző-házat. Újra, végképp
lecsattog s úgy marad a rossz roletta,
mind foltosabb a fal, mind cigaretta-
papír-szerűbb a foltos bőr a kézen,
táskák közé süpped a könnyező szem.
És még mi is? Csak egy túlexponált
fotó: fehér szellem – a gyertyaláng –
elől, kinn vélhetőleg tél meg este,
benn villanyfény, ünnepi abrosz csücske
lóg be a képbe, egy tükörkeret
ködös cirkalmai. A hátteret
szerzett jogon birtokló árny-gomolyból
félig-alig kitetsző szürke foltból,
fél-körvonalból kis jóindulattal
egy váll vagy áll, vagy azonosíthatatlan
gazdájú kéz olvasható elő –
az is mosódik végleg elfelé…

- Ms. A.

Lázár Ervin – Hét szeretőm novella alapján szövegkönyv (részlet)

Az igazgató ekkor felrohan a dobogóra, és hadonászó kézmozdulatokkal csendet kér, majd magyarázni kezd.

Igazgató         Erről szó sem lehet, a bűvész semmi esetre sem lebbentheti fel a fátylat a mutatvány titkáról.

A bűvész elgondolkozva áll az igazgató mellett, arca piros, izzad, majd félretolja az igazgatót.

Bűvész            Ingyen is elárulhatom.

Az igazgató a bűvész felé fordul.

Igazgató         (Nem törődve a közönséggel, eleinte kéri, aztán fenyegeti, a társulat jövőjéről és különböző, a közönségnek nem nagyon érthető, nyilván belső összefüggésekről beszél, s arról a fölmérhetetlen kárról, amit a bűvész trükkjének felfedésével okozna)

A bűvész nem törődik vele, a közönség lehurrogja az igazgatót.

Az igazgató néhány tiltakozó mozdulattal próbálkozik, majd mond valamit, amit az ordításoktól és a füttyszótól már nem hall senki. Végül elsompolyog a dobogóról. A közönség megdöbben a bűvész izzadó arcán. Hirtelen csend van.

Bűvész            Nincs trükköm.

Fizika tanár    Hogyhogy nincs?

Bűvész            Egyszerűen nincs. Valóban tigrissé változtatom a nyulat.

A közönség kifejezi nemtetszését, hurrog.

Néző/1             Jó humora van.

A bűvész megismétli a terítő nélküli asztalon.

Bűvész            (remegő kézzel int) Nézzék meg hát lepel nélkül!  

Mindenki előrébb csúszik a székén, nyújtogatják a nyakukat.

A bűvész két-három méterre áll az asztaltól, szemét lehunyva koncentrál.

Az asztalon hirtelen ott terem egy nyúl, majd a nyúl helyén egy tigris.

Csönd van.

Fizika tanár    Szuggesztió!

Közönség        Igen, tömegszuggesztió

A bűvész összeszorítja fogait a dobogón, és felemeli a kezét.

Bűvész            Értsék meg, nem csalás! Én ezt meg tudom csinálni!

Néző/1            Ugyanaz, mint a fakírtrükk.

Többen érdeklődnek, mi az a fakírtrükk.

Néző/1                        (Gyors, hadaró hangon elmeséli (néhány szó után az egész terem őt figyeli), hogy Indiában néhány fakír megcsinálja, hogy földob egy kötelet a levegőbe, a kötél megmerevedik, ekkor fölmászik rá egy kisfiú, utána a szájában késsel a fakír, fönt szétdarabolja a gyereket, beledobálja egy kosárba, majd az ámuló tömeg előtt lemászik, a kötél lehull, a gyerek épen és elevenen kiugrik a kosárból.
Egyszer az „amik” lefilmezték a jelenetet, de a filmkockákon nem történt semmi. A gyerek és a fakír kézen fogva állt a kosár mellett, szemben a közönséggel.)

Fizika tanár    Filmezzük le! (a bűvészhez fordul, és udvariasan megkérdezi) Lefilmezhetjük?

A bűvész bólint, az iskola filmszakkörének néhány tagja elrohan a filmfelvevő gépért, szomorúan áll a dobogón. A mutatványt megismétli a felvevőgép előtt is, s míg a fiúk a laboratóriumban előhívják a felvételt, a közönség kérésére még egyszer megismétli, most már nem a dobogón, hanem lenn, a széksorok között, a közönség felbolydul.

A fiúk visszatérnek a filmmel.

- Ms. A.

Rakovszky Zsuzsa - Fehér fekete /fotó illusztrációval/

Élve dobták a kályhába a patkányt:

előbb a sistergő, narancsvörös láng
közt patkány-forma árny, később finom
rágcsáló-csontozat egy múzeum
hullámzó tárló-üvege alatt,
majd az sem. A macska-szaporulat
fölöslege vízbe, aztán szemétre
kerül, egy ázott gallér tarka prémje
darabokban, hamu és hagymahéj közt.
Közben a nap süt, kék az ég, a fű zöld,
fényes sörény, és mindez hihetetlen.
A tetszhalott, fakó gallyak rügyekben
törnek ki sorra, rangrejtett smaragd
tavalyi, sárga fű közt, benne a Nap
fullánkja, dél dől a gyomos telekre,
nyár lesz, tízmillió káposztalepke
sodródik seprő szélben, az elhevert gyep
fölött fehér, tündér atommodellek:
a pitypangok. Minden úgy jó, ahogy van:
ez a szem nézete. Holott az agyban
egy végtelen védő- és vádbeszéd
folyik egyszerre s szortírozza szét
– melyik ki mellett szól – a képeket.
Egy csont-jég laboránsnő méreget
pitypangot itt, patkányt ott. Egy fehér-
fekete logika – érv-ellenérv –
őröl, s zsarol, hogy el kell döntenem:
egész-igen, vagy az egészre: nem.

- Ms. A.

A papírra vetett, összecsengő szavak hatalma

Repüljünk egy kicsit vissza az időben, az írógépek világába, amikor még nem lehetett egyetlen billentyű lenyomásával kitörölni gondolatainkat, mintha mi sem történt volna.

Egy gondolat.
Egy leütés.
Egy karakter.
Egy.
Egyetlen egy.Még semmit sem jelent. Még nincs konkrét értelme, nem tudhatjuk előre, hogy mi fog kisülni belőle. De már nyomot hagyott a papíron.
Visszavonhatatlanul. – és ez még csak egy ártatlan leütés, a sok közül.
Csupán egy apró mozdulat.

Aztán jön egy szó. De minden szónak hatalma van. Képes elszomorítani, akár meg is ríkat, de fel is vidíthat, meg is nevettethet, és ez még mindig csak egy kicsiny szó, amely egy ember egész hangulatát megváltoztathatja.
A szavaknak nem csak hatalmuk van, de erejük is. Jelképek. Az érzelmek és a gondolatok megtestesülése. Érzések, és további tejesen érinthetetlen fogalmak és tények végtelen tárháza.
De, hogy lehet egy szónak ereje? – Hát úgy, hogy például a szeretet és a kitartás szavai olyan hihetetlen motivációt képesek kiváltani, hogy „hegyeket mozgatnak”, gyógyítanak, és a lehetetlen is lehetségessé válik.
„A lehetetlen is lehetséges, csak tovább tart.”

Majd egy másik. Ezekből lassan kikerekedik egy sor. A sorokból pedig lassan versszakok lesznek. Végül a versszakok egy kész költeményt hoznak létre.

Költeménynek nevezhetünk egy verset, de akár egy dalszöveget is.
Formailag nem különböznek, hiszen van ritmusuk, stílusuk, rímeik, és dallamosan összecsengőek a soraik. Ámbár abban, hogy milyen hatást váltanak ki az emberekből, és hogyan, annál inkább.

A verseket úgy képzeljük el, és értelmezzük, ahogyan szeretnénk.
De egy dalnak konkrét mondanivalója van; ha kell, odacsap; vagy csupán csak elgondolkodtat. Egy verset elő kell venni, keresni, el kell olvasni, hogy teljesen eljuthasson hozzánk. Bezzeg egy dallamhoz elég egy gombnyomás bármilyen elektronikai eszközön, és máris az ölünkbe pottyan ezernyi érzelem, hiszen minden dal, és dalszöveg más, mást is fejez ki, máshogy hat mindenkire. A különböző zenei stílusokat sem szeretheti mindenki. Van, aki képtelen meghallgatni egy klasszikus zenét, de lehet, hogy valakit csak az tud megnyugtatni. Vagy van, akit taszít a kemény rock, de lehet, hogy csak a metál stílusú zenére tudja kiadni magából a felgyülemlett feszültséget. Egy megfelelő dal átsegíthet bármin.

Dorothy /Egy magyar, női rock banda/ - Amikor a kettő négy (részlet)Így maradok talpon láthatod,
Sosem adom fel, azt várhatod.
Ismerem régen a dallamot,
Minden egyes hangot.

A versek sem mindig ésszerűek, inkább meghökkentőek, és groteszkek, de ebben is rejlik a szépségük. A különböző versfajtákat sem kedvelheti mindenki, például van, akit az érzelmesebbek fognak meg igazán, de van, aki a tájversekért van oda, de ezt a végtelenségig lehetne folytatni.

Milliónyi szerelmes vers és dal létezik egyaránt, és ezeket gyakran elő is veszik. Bár egy-egy zenére mindenki nyitott, a verseket kevesen szeretik. Bizonyos lelkület kell hozzá, hogy bizonyos verseket megértsen és megszeressen valaki. Ezzel szemben, ha egy eleinte semleges dalt sokszor hallgatunk egymás után, olyannyira beépül a tudatunkba, hogy később meg is szeretjük azt a bizonyos zenét.

Megesik, hogy egy dal, egy hangzás, egy zenei alap annyira megfog minket lelkileg, hogy el sem tudnánk azt a mélységet, azt az összhatást képzelni egy szimpla versként, hiszen nem hozná ki belőlünk azt az összetett érzelmi hatást, amit a dal volt csak képes.

Ilyen mély hatást gyakorol, és mély érzelmeket vált ki az emberből a következő dal, amely a szavakat és a tetteket helyezi előtérbe, egy olyan fontos kérdésben, mint a gyógyulás, és maga az élet.

Kowalsky meg a Vega - Tizenötmillióból egy (részlet)

A nagy szavak bár szépek
de senkiért még semmit nem tettek
de az aki, az életedért akár a halállal szembe néz.
Döntsd el te, melyik mennyit ér!

…

Mondd, neked mit jelent, hogy annál nagyobb szeretet nincs
Mint ha másokért önként adnád az életed....

Ma már egyre több verset zenésítenek meg, dolgoznak fel, akár többen is, különböző stílusokban. Ilyen például a Tiszta szívvel, Egy gondolat bánt engemet, Nem tudhatom, Bájoló. Leginkább a feltörekvő Red Bull Pilvaker – A szavak forradalma nevezetű társulat vers megzenésítő munkássága a jelentős, hiszen így sokkal könnyebb a mai fiatalokkal megszerettetni a verseket, mint eléjük tenni egy verses kötetet.

A különböző megzenésített versből kiemelendő Radnóti Miklós – Bájoló című verse, amely Szabó Balázs Bandája által hihetetlen ismertségre tett szert, és sokan a dal formátumot jobban kedvelik, mint az eredeti költeményt.

Radnóti Miklós – BájolóRebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s  tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.

Szabó Balázs Bandája – BájolóRebbenő szemmel ülök a fényben,
Rózsafa ugrik át a sövényen,
Ugrik a fény is, gyűlik a felleg,
Surran a villám, s már feleselget.

S már feleselget fenn a magasban,
Fenn a magasban dörgedelem vad,
Dörgedelem vad, dörgedelemmel,
Dörgedelemmel, s kékje lehervad.

S kékje lehervad, lenn a tavaknak,
Lenn a tavaknak, s tükre megárad,
S tükre megárad, jöjj be a házba,
Jöjj be a házba, vesd le ruhádat.

Vesd le ruhádat, már esik is kinn,
Már esik is kinn, már esik is kinn,
Vesd le az inged mossa az eső,
Mossa az eső össze szívünket.

Az eredeti alkotáshoz képest, a dalszöveg változatban jelenlévő kisebb ismétlések dallamosabbá teszik a verset, és ezáltal tapadósabbá válik a dallam, vagyis fülbemászóbb.

Végezetül egy tanács a dalok és versek világához:

Menj, halld a világot, hisz sok mondanivalója van, csak nyitott szív kell hozzá.
A zene és a költészet hatalmas dolog; egy dal, egy vers megváltoztathatja a kedved, az életed.
Halld a zenét, akár a füleden át, egy dalt, akár az elméden át, egy költő lelkének dalát, melyet szívéből írt, s vetett papírra.

- Ms. A.