Napjainkban felettébb sok pokolról szóló elképzelés van, akár könyvről, tanulmányról vagy esetleg 21. századi fantasy világú sorozatról legyen is szó. Olyan szintű, már-már kultusza lett a pokol különböző elképzeléseinek, hogy több milliós olvasói és néző közönséget vonz a témához kapcsolódó tartalom.
De mielőtt a mai eszméket taglalnám, utazzunk vissza nyolc évet, amikor is az 1946-ban, Franciaországban született Georges Minois, könyve 2012-ben megjelent.
A pokol történte címmel jelentette meg az Atlantisz Könyvkiadó, Sujtó László fordítása alapján, kultúra és társadalomtörténet témában.
Minois kötete az ókortól egészen a 20. század végéig mutatja be az akkori pokolra vonatkozó elképzeléseket. Néhol megjelennek az Európán kívüli kultúrák elképzelési is, de legfőképp a nyugati kultúrkört taglalja könyvében.
Vallásilag és civilizációs értelemben is rendkívül fontos kérdéskört ragad meg, hiszen már az ókor óta foglalkoztatja az embereket a menny és a pokol kettőssége, és a hozzájuk kapcsolódó eszmék. A menny és a pokol létező desztinációként való említése formabontó és eléggé bizarr elképzelésnek számított, majd a későbbiekben egyre többen kezdtek foglalkozni a területtel, mint például Voltaire. Voltaire kijelentette, hogy a poklot, a keresztények találták ki, de fontos hozzá tenni, hogy „…akadt jó néhány egyházatya, aki nem hitt az örök kárhozatban: képtelenségnek tartották, hogy egy szerencsétlen embert az örökkévalóságig tűzön pörköljenek, mert ellopott egy kecskét.” Szerinte a poklot azért ötlötték ki, hogy az emberek erkölcsi iránytűjét jó útra tereljék, egyfajta kordában tarthatóság érdekében, és a jónak való alárendeltség eszméit táplálták az emberekbe ezáltal. Hiszen, ha van pokol, úgy menny is, és a jóság elnyeri jutalmát az üdvösségben. Így egy szilárd meggyőződés alakult ki az emberekben, már nem csak tettek voltak, hanem jó és rossz cselekedetek, és nem csak saját magukat, de egymást is bírálták tetteik alapján. Ezáltal elindult egyfajta ösztönös előítélet másokkal szemben, ami mai napig jelen van bennünk.
A poklot és az alvilágot szeretik egy lapon említeni, de ironikus módon ég és föld a különbség, bár mégis egymás szinonimájának számítanak.
Etimológiailag a pokol szurkot jelent, ezzel is utalva az ősi sötétségre és kárhozatra.
Az ókori emberek úgy tartották, hogy miden ember az alvilágba kerül halála után, ugyanis az a holtaknak kijelölt hely. A mitológia szerint az alvilágnak van egy vezetője, Hádész, ő az alvilág Ura és Istene. A görög tanítások és legendák szerint az alvilág kapuját Kerberosz, a három fejű óriás eb őrzi, és Mínosz, a bika fejű isten dönti el, hogy ki léphet be azon a bizonyos átjárón a holtak birodalmába. Mivel a mitológia sokrétű és a különböző népek más és más Istenekben hittek, így a kulturális különbségek miatt az alvilág élén sok név megfordult a görög Hádész mellett. A suméroknál Nergal, Egyiptomban Ozirisz, Ízisz és Anubis neve merül fel az árnyvilág kapcsán.
Túlvilág, alvilág, árnyvilág és pokol. Mind ugyanazt hivatott jelenteni, mégis más. Az idők során hatalmas változásokon mentek keresztül ezek az eszményített fogalmak, kultúránként mindenhol és mindenkor mást jelentettek és jelentenek, de a lényeg, hogy az alvilág és a pokol fantazmája már talán egyidős az emberiséggel, sosem állandó, folyton változik, jelen volt és jelen van, az már más kérdés milyen formában.
A félelem egy az életünkben folyton jelen lévő elem. A legjellemzőbb az ismeretlentől való félelem, amely teherként nehezedik ránk, de a legrégebbi, amitől egyfajta lidércnyomás van rajtunk, az az élet végén lévő ismeretlen, a halál. A hívő emberek számtalan nemzedékét tartotta rettegésben az elmúlás, és az az utáni lét. Létezünk-e utána? Ha igen, hol? Létezik-e mennyország? Létezik-e pokol? Talán még purgatórium is? A purgatórium egyes kultúrák szerint a halál utáni köztes hely, ahol eldől hová illik be a lelked, a pokolba vagy a mennybe. Egyfajta megtisztuló közeg, néhol Tisztítótűzként is emlegetik.
Érdekesség, hogy 1971-ben a Karakum-sivatag közepén bányafúrásba kezdtek a szovjetek, de sajnos valami balul sült el, a felszín beomlott, és egy hatalmas, hatvan méter széles és húsz méter mély kráter keletkezett, ahonnan elkezdett szivárogni majd kitörni a metán. A geológusok úgy döntöttek begyújtják, majd pár hét alatt ellobban és folytathatják a fúrást. Azóta eltelt több, mint negyven év, és a kráter azóta is lángol, a helyiek pedig a pokol kapujának nyilvánították.
[…] – Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől – a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó – le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? […],
– halljuk Hamlet híres monológjában [Arany János fordítása].
A pokol gondolata már a kereszténység előtt megjelent, és messze túlnő a tanításain. A pokol létezésében és jelenlétében azonban nem csak a keresztények hisznek, a hitetlenek, vallástalanok és ateisták szerint is létezik, vallják, hogy van. Az egyik évekkel ezelőtti hittan órán úgy fogalmazott egyik hitoktatóm, hogy a pokol, akár egy hidra, egy fejét levágod, és nő helyette két másik, elpusztíthatatlan, újjá teremti saját magát.
Így Minois sem csak pokolról, hanem poklokról beszél, a sumérokon át egészen a 19-20. századi költőkig fejtegeti a pokol egyes megfogalmazásait, jelenléteit. Az ember szüntelenül fantáziál, megpróbál mindent elképzelni, amit nem lát vagy nem ismer, így tett a menny és a pokol esetében is. Próbálunk egy lehetséges képet alkotni róla, megformálni, ezáltal igazából létrehozzuk a saját poklunkat, ugyanis amikor megpróbáljuk elképzelni milyen lehet, rossz élményeinket és emlékeinket vetítjük bele, hiszen úgy hírlik a pokol a szenvedések és az örök kárhozat helye.
A Szentírás szerint az elkövetett bűnök következményeként oda száműzetnek az eltévelyedett emberek lelkei, amelyek egy monumentális börtönrendszerbe kerülnek a Föld gyomrában, ahol a bűnös tettekért járó gyötrelem várja őket..
Még a wikipédia is úgy hivatkozik rá, mint egy túlvilági hely, avagy állapot, ahol iszonyú szenvedések, kínok és örök kárhozat vár az oda kerülő lelkekre.
Mások úgy vélik, ha nem is létezik a pokol, mint desztináció, ahol tűzben gyötrődnek az emberek, attól még a tudat, hogy a lélek nem Isten mellett pihen a mennyekben, az Istentől való elszakítottság lehet a pokoli állapot.
Tehát az alvilág és a pokol jelen van minden kultúrában és civilizációban, csak más formát öltve teljesíti ki magát. A poklok egyes változatai mind az adott kultúra kollektív szorongását és negatív érzéseket, egyfajta bűntudatot és a megbánást tükrözik, s közben vég nélkül kutatják az erkölcsi jó és az erkölcsi rossz mibenlétét és kérdéseit.
A pokol története című alkotásban inkább a keresztény minőségű pokol kap központi helyet, hiszen ez a legtartósabb, legszervezettebb és legteljesebb pokol kép. Itt a képzetek és fantazmák legnagyobb erődje a hit maga. A hit olyan elementáris erővel öleli körbe a misztikus menny és pokol kettősséget, amelyhez nincs fogható.
A kereszténység és a hit által teljesül ki az ősrégi eszme, ami napjaink részévé vált és a jelenben is folyamatosan alakul, még ebben az elvilágiasodott közegben is.
Természetesen tömérdek írás foglalkozik a pokol kérdéskörével, mint például:
Michel Hulin – Az idő rejtett arculata
Jacques Le Goff – La naissance du Purgatoire
Jean Delumeau – A bűn és félelem
Rendkívüli alapossággal és mélyrehatóan mutatják be a purgatórium és a pokol iszonyait.
De nem szabad elfeledkeznünk Dante-ról sem, hiszen az Isteni színjáték című műve kultikusnak számít alapjaiban véve is, főleg a túlvilág témakörében. Dante gyönyörűen megtervezett, és vizuálisan megalkotott pokla egyszerűen csodálatos. Előtte csak kevesen vagy egyáltalán nem próbálták ilyen mértékben kifejteni és szinte megrajzolni a pokol teljes valóját. Dante szintekre osztja a poklot:
· Pokol tornáca: a meg nem keresztelt emberek
· Második kör: a szerelem bűnösei
· Harmadik kör: torkosok, falánkok
· Negyedik kör: fösvények, uzsorások, tékozlók
· Ötödik kör: haragosok
· Hatodik kör: eretnekek
· Hetedik kör: erőszaktevők
· Nyolcadik kör: a megbízhatatlanok
· Kilencedik kör: az árulók bűnhődésének helyszíne
Napjainkban is megvannak a túlvilág időszakos Dantéi, de olyan szintre senki nem emelkedhet, mint ő.
Hogy még jobban megvizsgálhassuk az alvilág és pokol minden bugyrát, tudnunk kell, hogy miután felszínre tört és megvetette sarkait a modern világban a pokol eszméje, mára már szinte mindenhol jelen van, a szégyeneink, lelkifurdalásaink erkölcsi tükre lett, mely folyton elkísér minket szorongásaink által.
De hogy ne vegyük ilyen negatívra a gondolatot, maradjunk a pokol fejtegetésénél. A modern felfogás és a mindennapokba bekúszó mendemondák és legendák alapján a pokol ura az Isten által teremtett angyal gyermekek egyike, a bukott, Lucifer. Hol angyalként, bukott angyalként, hol pedig ördögként emlegetik. Ő a pokol ura, a démonok vezére és parancsolója.
Több mai sorozatban is feltűnik, hiszen az emberek folyamatosan próbálnak egy képet alkotni a pokolról. Többek között az Odaát népszerű sorozatban is helyet kapott, amely egy elképzelt, szörnyekkel, szellemekkel, angyalokkal és démonokkal teli világot ábrázol. A képernyőre vittek az alkotók egy olyan elképzelt valóságot, ami megmagyarázza a biblia, az angyalok, démonok, főként a pokol létezését és mivoltát.
Ami pedig még említésre méltó mai alkotás a Lucifer, ami egy valós világba helyezi az ördög és angyal kettősséggel rendelkező Lucifert, bemutatja, hogyan boldogulna a Földön.
Tehát a pokol és annak elemei, elképzelései, eszméi mindenkor velünk élnek, csak más formában.
Az egyes történelmi koroknak és társadalmaknak a megválaszolatlan kérdései és a halállal kapcsolatos szorongásai váltották ki, hogy egyre többen kezdtek ezzel a misztikus témakörrel foglalkozni, egyfajta erkölcsi tükröt kutatva a sorok között.
Minois elképesztő műveltsége által rendkívül sok forrásra és anyagra támaszkodik, ezekből szemezget művében. Fejtegeti a civilizációk alakulását, a teológiai vonatkozásokat, a téma mentalitásbeli fontosságát.
Az írót meggyanúsították, hogy majdhogynem fél évszázada nem olvasott könyvet. Erre a balgatag következtetésre is rácáfol könyvével, melyben annyi művet felvonultat eszmefuttatásai nyomán, hogy olvasóként érezni mennyire intelligens ember tollából került ki az adott olvasmány. Lenyűgözően fejtegeti a korok elképzeléseit a sötét, kissé lehangoló, de mégis izgalmas témáról, a pokolról. A könyv kultúrtörténeti és mentalitástörténeti remekmű.A bő hat szász oldalon megírt irodalmi alkotás egyszerre tömény, érdekfeszítő, néhol bizarr, témáját tekintve kissé lázadó, mégis letehetetlen és elgondolkodtató az olvasó számára.
Milyen legyen egy könyv, ha nem ilyen?
- Ms. A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése