Könyvmoly Kedd/ Akkor szakítsunk

Tatatatam♥Na jó, ez nem volt olyan drámai, mint ahogy elképzeltem, de sebaj. Szóval, ahogy ígértem, itt a Könyvmoly Kedd. Bár tudom, hogy késő van, de éjfélig van időm ezt megosztani veletek♥(olyan cukik ezek a kis szivecskék: ♥) Na és persze, ha már holnap úgy is jön a Szingli Szerda új bejegyzése, így bátorkodom beszámolni Leiner Laura - Akkor szakítsunk című könyvéről. Már ilyen könyv ajánlós bejegyzéseim voltak ugyan, de kedd lévén állandósulni fognak. Ha van ötletetek, hogy melyik könyvről írjak beszámolót, azt várom kommentben♥Ezúttal egyik újdonsült barátom adta az ötletet, hogy erről írjak. Na szóval:

Hát ez a könyv nagy meglepetés volt számomra. Persze az is közre játszott, hogy tavaly kaptam karácsonyra, így szó szerint meglepi volt. Van egy főszereplő lányunk, Lia, teljes nevet nem mondok, olvassátok és rájöttök. Lia karácsonykor szakított a barátjával, Norbival, de egyik közös ismerősük, Szánkó (hogy lehet valakinek ilyen neve?!) bulijába mindketten hivatalosak. A régi baráti körük egy négyes csapat, amiben ők ketten voltak, Eszti és Csabi. És persze Esztiék is egy pár. Aztán a szakítás miatt kissé bonyolult lesz a helyzet, mert választaniuk kell. Lia és Norbi nem szokványos pár volt, hogy mindent sülve-főve együtt csináljanak, de Csabiék igen. Sajnos később ez is bonyodalmat okoz (mily meglepő..). Tudom, ez egy kissé rejtélyesre sikerült, de további kedvcsinálónak itt a borító, a fülszöveg, sőt a könyv elejéről egy kis ízelítő is.

Szilveszter. A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni.
Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak ugyan, de Szánkó szilveszteri buliját nem akarják kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni. Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan. Csak aztán minden másképp alakul…

„Az egészet nem is így akartam. Eredetileg egy szilveszteri buli lett volna az utolsó, amire vágytam. Semmi mást nem terveztem az év utolsó napjára, csak hogy egy százas zsepivel az ölemben csokit és chipset kajáljak, majd tátott szájjal zokogva (ezzel láthatóvá téve a megrágott falatokat) a világ legundorítóbb látványát nyújtsam. Ehhez még bónuszként jött volna a laptopomon lévő romantikusfilm-válogatás, amely csak olyan alkotásokat tartalmaz, amiben legalább az egyik szerelmes hős kinyúlik. És csakúgy, mint minden normális, összetört szívű lány, én is elvártam volna a legjobb barátnőmtől, Esztitől, hogy aznap éjjel, amikor az egész világ ünnepel, ő otthon üljön velem a szobámban, smink nélkül, elnyűtt ujjú pulóverben, és együtt szidjuk azokat, akik boldogok. Mellesleg az sem zavart a tervemben, hogy Eszti éppenséggel pont a boldog emberek táborát erősíti, mert, mint legjobb barátnőmnek, egyszerűen kötelessége félretenni a saját „fullhepi” életét, és az én széttört lelkemet pátyolgatni. Igen, így terveztem.”

- Ms. A.